Rólam

Nem főnök vagyok. Vezető vagyok.

Hiszek abban, hogy a jó vezető példát mutat, és mindenekelőtt a csapat tagja. Minden csapattag a saját szerepében képviseli a csapatot, hozzájárul a közös sikerhez és felelősséget vállal a saját feladatáért. A vezető sincs ezzel másképp.

Nem gondolom, hogy a vezető a csapat felett áll. A csapat része, dolgozik a csapatért, és elsősorban a saját példáján keresztül vezet.

Számomra a vezetés ott kezdődik, amikor kimondhatom: egy vagyok közületek – és azért vagyok itt, hogy együtt sikeresek legyünk.

A bizalom az alap.

A bizalmat nem egy pozíció vagy egy vezetői cím teremti meg. A bizalom őszinteségből, átláthatóságból és következetes viselkedésből épül fel.

Hiszek abban, hogy a kollégáknak a lehető legtöbb releváns információt, a lehető leghamarabb meg kell kapniuk. Nem hiszek a felesleges titkolózásban, a játszmákban vagy abban, hogy információkat azért tartsunk vissza, mert valaki nem vezető.

Én is arra törekszem, hogy a lehetőségekhez képest mindig őszinte legyek – akkor is, ha az igazság néha kényelmetlen.

És ugyanezt várom a csapatomtól.

A bizalom kétirányú.

Bizalom, nem mikromenedzsment.

Természetesen elvárom az eredményeket. Fontosak a vállalások és a határidők is. De nem hiszek abban, hogy az emberek folyamatos ellenőrzése jobb teljesítményhez vezet.

Nem vagyok mikromenedzser. Ha valakinek felelősséget és bizalmat adok, akkor azt várom, hogy éljen vele – ne arra várjon, hogy minden egyes lépésnél megmondjam, mit kell tennie.

Természetesen fontos a státuszolás, a dokumentálás és az is, hogy egy problémát időben jelezzenek és eszkaláljanak felém. De nagy különbség van aközött, hogy képben vagyok, vagy folyamatosan kontrollálok.

Én inkább megadom az embereknek azt a teret, amelyben a legjobbat tudják kihozni magukból.

Én képviselem a csapatomat.

Vezetőként az egyik legfontosabb feladatomnak tartom, hogy minden irányban képviseljem a csapatomat – felfelé, oldalirányban és amikor szükséges, a szervezeten kívül is.

Ez azt jelenti, hogy képviselem az érdekeiket, támogatom a munkájukat, és őszinte visszajelzést adok akkor is, ha valami számukra fontos kérdést érint. Néha a vezetés azt jelenti, hogy bele kell állni egy nehéz helyzetbe, vagy ki kell mondani valamit akkor is, ha az nem kényelmes.

De a csapat képviselete nem azt jelenti, hogy minden nehézségtől megvédem őket. Azt jelenti, hogy segítek megérteni, mi történik, miért történik, és hogyan tudunk együtt megbirkózni vele.

Ha a csapat sikeres, együtt vagyunk sikeresek. Ha pedig valami rosszul sül el, vezetőként vállalom a felelősség rám eső részét.

Az őszinteség kétirányú.

Azt várom a csapattól, hogy őszinte legyen velem – és egymással is.

A problémákat időben jelezni kell. A rossz híreket nem szabad addig rejtegetni, amíg válság nem lesz belőlük. Egy jó csapatban ki lehet mondani azt is, hogy „nem tudom”, „hibáztam”, vagy „szerintem rossz irányba megyünk”.

Én sokkal inkább hallok egy kellemetlen igazságot időben, mint egy megnyugtató történetet túl későn.

Cserébe olyan környezetet igyekszem teremteni, ahol az emberek félelem nélkül beszélhetnek a problémákról, és egy probléma jelzéséből nem automatikusan hibáztatás következik.

Féligazságokra nem lehet erős csapatot építeni.

A hibák a tanulás részei.

Az emberek hibáznak. Én is.

Számomra az a fontos, hogy mi történik utána. Megbeszéljük, megértjük, mi történt, tanulunk belőle, és kitaláljuk, mit csináljunk másképpen legközelebb.

Nem hiszek a hibáztatás kultúrájában. Ha valaki megfelelően felkészült, körültekintően dolgozott és mégis hibázott, az a valódi munka része.

Azt sem szeretném, ha valaki azért nem merne nagyobbat gondolni, kipróbálni valami újat vagy kilépni a komfortzónájából, mert fél a hibázástól.

Egy hiba lehet költséges. A belőle megszerzett tapasztalat viszont felbecsülhetetlen lehet.

Vállalom a felelősséget.

Vezetőként úgy gondolom, hogy a csapat teljesítményéért végső soron én vagyok a felelős.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mindenki helyett én végzem el a munkát, vagy magamnak tulajdonítom mások eredményeit. Éppen ellenkezőleg. Felelősséget adok, támogatást és bizalmat adok – és közben vállalom, hogy a csapat döntései és eredményei mögött ott állok.

A saját szerepéért mindenki felelős. Én pedig a saját vezetői szerepemért.

Ha valami rosszul sül el, nem azt keresem először, hogy ki a hibás.

Először azt keresem, hogyan oldjuk meg.

Gondolkodjunk együtt. Döntsünk jobban.

Ritkán gondolom azt, hogy a leggyorsabb döntés automatikusan a legjobb döntés.

Szeretek egy lépést hátralépni, több nézőpontból megérteni a helyzetet, és bevonni azokat az embereket, akiknek a tudása vagy tapasztalata jobbá teheti a döntést.

Különböző emberek különböző dolgokat vesznek észre. Egy technikai szakember, egy üzleti gondolkodású kolléga, egy kreatív ötletelő és egy részletekre figyelő ember ugyanarra a problémára teljesen másképpen tekinthet.

Ez nem gyengeség. Ez a csapat ereje.

Ha az emberek bíznak egymásban, megosztják a nézőpontjaikat és ugyanazért a célért dolgoznak, akkor együtt olyan dolgokra lehetünk képesek, amelyekre külön-külön ritkán lennénk.